Tanácsok

A tapéta választék mára már olyan méreteket ölt, ami szinte elbizonytalanítja az embereket. Lassan a választék nem megkönnyíti a választást, hanem döntésképtelenné teszi az embert.
Ezért érdemes a tapétával szemben támasztott igények alapján szűkíteni a kört, majd ezek alapján válasszuk ki a megfelelő anyagú, mintázatú és színű falikárpitot.

A tapéta mennyiségének kiszámítása sem bonyolult dolog. Ha meg van a szoba kerület, akkor könnyű dolgunk van. Hiszen egy normál belmagasságú szoba ami 265 cm -280 cm között mozog, tapéta igény 1.5 méterenként egy tekercs. Lefordítva, egy normál tapéta szélessége 53 cm, de számoljunk csak 50 cm –rel. Egy tekercs hossza 10 fm. Ez azt jelenti, hogy normál esetben három egész lapot tudunk felhasználni egy tekercsből, ami 1.5 méter fal felületet borít le ha egymás mellé tesszük őket.
Tehát ha szoba kerületét megszorozzuk 2-vel, megkapjuk a szükséges lapok számát.
Ha ezt elosztjuk 3-mal, akkor pedig a szükséges tekercs számot.

Például:
Ha a szoba mérete 3.5 m X 4.5 m, akkor a következő képen számoljuk ki a szükséges tekercs számot:
3.5 +4.5+3.5+4.5=16 méter körbe a szoba.
Ezt megszorozzuk kettővel, az 32 ezzel, megkaptuk a szükséges lapszámot.
Ezt, ha elosztjuk 3-mal, akkor megkapjuk a szükséges tekercs számot.
Ez azt jelent, hogy ehhez a szobához, 10-11 tekercs tapéta szükséges.
Azért mondom ezt, hiszen lehet, hogy a 10 tekercs is elég lehet, mert az ablakot és ajtót is beleszámoltam a felületbe, ami valójában kimarad a tapétázandó felületekből.

Gyapjúrostos tapéta használati utasítás

Gyapjúrostos tapéta

– Alapanyaga különböző rostszálak keveréke, így rendkívül rugalmas, könnyen kezelhető tapéta.
– A kisebb szerkezeti mozgásokat áthidalja, nem reped el
– Felrakása nagyon egyszerűen történik, így akár házilag is könnyen elvégezhető
– Száradáskor nem zsugorodik
– Légáteresztő, így akár új épületekben, friss falakra is felrakható.
– Javításkor (pl. utólagos villanyszerelés) teljes egészében maradék nélkül eltávolítható, majd újra visszaragasztható.

Mielőtt elkezdenénk:
– Ellenőrizzük a vásárolt tapéták cikkszámának (pl. 8010-67) és gyártási sorozatszámának (pl. 6A) azonosságát. Ha ez nem megegyező, akkor ügyeljünk arra, hogy egy falon csak egy színszámú tapéta lehet.
– Ha a ↑↓ jel a címkén látható, akkor az egymás utáni tapétacsíkokat váltakozó irányba kell felragasztani.
– a munkaterület, és azok a szerszámok, amivel dolgozni fogunk tiszták legyenek.

A gyapjúrostos tapéta felrakásának műveleti sorrendje:

1. Kaparás (a meglévő falburkoló eltávolítása)
2. Alapozás
3. Vakolatjavítás
4. Átkaparás
5. Glettelés
6. Csiszolás
7. Alapozás
8. Tapétázás

1. Kaparás (a meglévő falburkoló eltávolítása)

Célja: A falfelületen található régi anyagok (festékek, tapéták) eltávolítása. A megfelelő alap nyerése, amelyre a későbbiekben az alapmunkálatokat maradéktalanul, kockázatmentesen el lehet végezni.

Általában a munkaterületeken találkozunk már a falfelületeken anyagokkal (ha csak nem új építésű házban dolgozunk), amelyeket ha nem távolítunk el, kárt okozhatnak az alapmunkálatokban, illetve a végeredményben. A tapétázás munkálatai előtt minden esetben el kell távolítani az enyves festéket, a meszet (a meszet, ha csak alapmész, vékony rétegben, elég átkaparni) és a tapétát. Ha ez elmarad a későbbiekben felhelyezett anyagok a száradás során felfeszíthetik, feláztathatják a fent maradt anyagot, így nem biztosított a megfelelő tapadása, teherbírása a felületnek. Ha új építésű házban dolgozunk, akkor a vakolatot elég csak átkaparni.

Anyaga: Általában bő vízzel történik, amiket különböző adalékanyagokkal ki lehet egészíteni (pl.CMC), illetve vannak speciális, boltokban kapható segédanyagok.

Módja: A felületet korongkefe segítségével, bő vízzel többször beáztatjuk, majd mikor az eltávolítandó felület megpuhult, átázott, kaparó (rövidpengés) spaklival letoljuk, eltávolítjuk. Ha lehetséges az áztatást zárt ablakok mellett végezzük, mert ha szellőztetünk a falfelület szárad, és nem ázik.

Szerszámkarbantartás: A korongkefét bő, hidegvízzel mossuk ki, a spaklit tisztítsuk meg, majd töröljük szárazra (a korongkefét azért kell hideg vízzel mosni, mert a korongkefék szőre általában enyvvel van ragasztva, a meleg hatására az enyv kioldódik, a kefe szőre hullani kezd). A kaparóspaklit szárazra töröljük, igény szerint pengét cserélünk.

2. Alapozás.

Célja: A fal szívóképességének a csökkentése (a megfelelő szívóképesség biztosítása), illetve a kaparás során, a felületen lévő por megkötése, lekötése. A kaparás során sokszor a vakolat is sérül, a falfelület gyenge, porózus lesz. Mivel a következőkben glett kerül majd a felületre, a glettnek pedig száraz, erős, pormentes, megfelelő szívóképességgel rendelkező felület kell, ezért használunk alapozót.

Anyaga: A piacon igen nagy a választék alapozók tekintetében. A teljesség igénye nélkül, talán a legismertebb a Falfix, az egyik legjobb pedig a Vlisin Fixatív (3x-os higíthatóságú). Ezek vízzel hígítható, diszperziós anyagok. Módja: Az alapozót a kívánt erősségre beállítjuk (ez illaterősség szerint, ill. próbakenéssel történik). A felhordás hosszúszőrű korongkefével végezhető, az egész falfelületet kezelve. Fontos, hogy a megfelelő erősségű alapozóval kezeljük a munkafelületet.

Ha az alapozó túl gyenge, akkor nem érünk célt, a fal szívóképessége nem csökken, a glettel nem tudunk a felületen dolgozni.

Ha az alapozó túl erős, akkor a kaparás során nem eltávolított gyengén kapaszkodó részeket lefeszítheti, ill. a falnak nem lesz szívóképessége, így a glettnek nem biztosított a megfelelő tapadása.

Szerszámkarbantartás: A korongkefét bő, hideg vízzel mossuk ki.

3. Vakolatjavítás.

Célja: A nagyobb hibák, mélyedések, vakolati sérülések eltüntetése. A glettelésnek a megfelelő alapfelület biztosítása.

Anyaga: A kaparás során sokszor a vakolat is sérül. Ezeket a sérüléseket (3-4mm-nél mélyebb) az erre a célra fejlesztett anyagokkal javítjuk. Fontos, hogy a munkát az alkalmas anyagokkal végezzük, mert a sima glettanyag erre nem alkalmas, kirepedezik, leszívódik. Továbbra is megfelelő a hagyományosnak nevezhető habarcs (mész, homok, víz) amely mélyebb hibák esetében gipsszel vagy cementel kiegészíthető.

Pár éve megjelentek a speciálisan erre a feladatra kifejlesztett vékonyvakoló, mélyvakoló anyagok is (pl. Rigipsz, Széria). Minden esetben olvassuk el, hogy mit ír a használati útmutató a gyártó részéről.

Módja: Lehetőség szerint rozsdamentes glettvassal, rozsdamentes spaklival végezzük. A rozsdamentes glettvas azért javallott ennek a munkafolyamatnak az elvégzésére, mert anyagát tekintve merevebb, mint elődje a hagyományos sima glettvas, így a hiba kitöltése és karbantartása sokkal egyszerűbb, élettartama hosszabb. Az anyagot a megfelelő arányban bekeverve a hibákat kijavítjuk. Ha az anyagot vékonyra keverjük, akkor a száradás során a javításunk beszívódhat, megrepedezhet. A bekeverésnél vegyük figyelembe a rendelkezésünkre álló kötési időt (amíg az anyag felhasználható), ill. az anyagszükségletet.

Szerszámkarbantartás: A rozsdamentes szerszámokat vízzel tisztíthatjuk.

4. Átkaparás

Célja: Az előző munkafolyamatból esetlegesen ottmaradt kontúrok, kisebb glettmorzsák eltüntetése, a következő munkafolyamat előkészítése érdekében.

Anyaga:

Módja: Kaparóspaklival, csak a hibajavításokon. A kaparóspaklival a kisebb kantlikat, glettmorzsákat letolva szárazon történik.

Szerszámkarbantartás: Szárazon letöröljük a kaparóspaklit, igény szerint pengét cserélünk.

5. Glettelés

Célja: A megfelelő falfelület nyerése. A kisebb hibák, repedések, egyenetlenségek, kijavítása, áthidalása. A tapétázás végeredményét az egyik legmeghatározóbb módon befolyásoló munkafolyamatok egyike. Rendkívül fontos az anyagválasztás (anyagismeret), ami attól függ, hogy milyen típusú tapétát (Papír, Vlies, Vinyl) helyezünk fel a falfelületre a későbbiekben.

Anyaga: Ajánlott a meszes alapú gipszeket előnyben részesíteni (legfőbbképpen Vinyl, Vlies tapétákhoz). A gipszes bázissal rendelkező glettelőanyag a rengeteg, folyamatos nedvesség, ragasztó hatására tágulni kezd, majd egy idő után szétfeszül, megcsattan. Ugyanez a folyamat nem megy végbe a meszesbázisú glettanyagnál, a nedvességet sokkal kedvezőbben bírja. A mély repedésekre használjunk üvegszálas hálót, gézdarabot kis rabichálót, melyeket glettel megfelelő módon helyezhetünk fel a felületre.

A piaci kínálat nagyon széles glett anyagokban. A legismertebbek és a legkedveltebbek közé tartozik többek között a Rigipsz család: Rimano glettgipsz 0-0.1 mm, Glettelőgipsz 0-3 mm, Vékonyvakoló 3-6 mm. Mélyvakoló6-30 mm, melyek közül a vékonyvakoló és a mélyvakoló meszesbázisú. Továbbá kedvelt és ismert anyagok a Széria (meszesbázisú) és a Pikston (meszesbázisú). Ezeket az anyagokat a leírtak és a kívánt vastagság szerint hidegvízzel hígítsuk, természetesen szemelőt tartva a kötési időt ill. a kívánt mennyiséget. Minden esetben olvassuk el, hogy mit ír a használati útmutató a gyártó részéről.

Módja: Ezt a műveletet is célszerű rozsdamentes glettvassal és spaklival végezni, hiszen ezekkel, a minőségi szerszámokkal sokkal egyenletesebb felületet nyerhetünk. Egyszerűbb a kisebb szintkülönbségek kitöltése, hiszen a szerszám merevsége miatt nem idomul a felület egyenetlenségeihez. Minden esetben egy sarokból indulva a kész felületre ráhúzva haladjunk az ellenkező irányba, annak elkerülése végett, hogy a már kész felület minél kevésbé sérüljön. Ha már a húzás pillanatában szárad a glett, akkor valószínűsíthető, hogy gyenge, nem megfelelő volt az alapozás. Ugyanez a hiba abban az esetben is, ha a száradás után szinte lesöpörhető a glett, bár itt az is okozhatja a hibát, hogy túl sok vízzel volt felkeverve az anyag. Ha egyenetlenek a szobában a sarkok, élek, akkor ennél az első glettelésnél helyezzük fel alumínium élvédőket. A következő munkafolyamat csak abban az esetben kezdhető el, ha már a glett teljesen megkötött, ill. megszáradt.

Szerszámkarbantartás: Tiszta vízzel lemosható a rozsdamentes glettvas ill. spakli.

6. Csiszolás

Célja: A glettelésből adódó anyagmorzsák, kitüremkedések eltüntetése, a fal egyenletesebbé tétele.

Anyaga: A festékboltokba különféle típusú és fajtájú csiszolóanyagokkal találkozhatunk. Vannak az egyszerűbb, papírhordozó anyagú csiszolók, ill. a vászon alappal rendelkezők. Az élettartam, minőség, tekintetében a vászon a jobb, igaz, ez már az árkülönbségen is észrevehető. A csiszolandó felület milyensége szerint válasszuk meg a csiszoló felület szemcseméretét, ami egyébként a csiszolóvászon (ill. papír) hátoldalán számmal van feltüntetve. Minél nagyobb a szám annál finomabb a szemcseméret. Ajánlott szemcseméret: 80-100 között.

Módja: A fal egészét átcsiszolva, tetszés szerinti módón. Azt, hogy milyen erővel végezzük, minden esetben felületfüggő. Vannak különféle csiszolópárnák, csiszolófák, amikre ha ráhelyezzük a csiszolóvásznat, a munkánkat megkönnyíthetik. Minden esetben csak akkor kezdjünk neki ennek a műveletnek, ha már a glettelt felületünk teljesen megszáradt, megkötött, nedvességtől mentes.

7. Alapozás

Célja: A tapétázandó felületen a csiszolás utáni kevéske por lekötése, a fal szívóképességének a csökkentése, illetve a minél jobb ragadás biztosítása, ennek előkészítése. Ahhoz, hogy elkerüljük azokat a kellemetlenségeket, (Pl.: tapétázás közben leszívódik a lapunkról a ragasztó, vagy nem tudjuk csúsztatni a lapokat egymás mellé, mert tapad,) az alapozás elengedhetetlen.

Anyaga: A célnak leginkább a higított tapétaragasztó felel meg (Pl. Roll Over). Egy keveset öntsünk ki abból a tapétaragasztóból, amivel majdan a ragasztást fogjuk végezni, és ezt a mennyiséget lehetőség szerint annyira hígítsuk fel, hogy az ne képezzen filmréteget a falon, de minimális ragasztóképessége maradjon.

Módja: A megfelelő erősségűre beállított ragasztót tetszés szerinti irányban, megfelelő módon eldolgozva hosszúszőrű kefével, és ecsettel történik. Ha az alapozás során a falfelületen látunk rozsdafoltokat (pl. vasbetonból), akkor azokat oldószeres alapozóval kezeljük, és akadályozzuk meg, hogy a tapétázás után is átüssön.

Szerszámkarbantartás: Hidegvízzel alaposan kimosni, majd lefele lógatni a kefét, hogy a sörte ne sérüljön.

8. Tapétázás

Általánosságokban a tapétázásról

Elérkeztünk a befejező művelethez. Ha az eddigieket megfelelő módon, alaposan, körültekintően elvégeztük, akkor mindent megtettünk azért, hogy az utolsó művelet után munkánk végeredménye tökéletes legyen. Ha viszont az alapozási munkákkal spóroltunk, akkor tökéletes tapétázással sem fogjuk tudni korrigálni az eddigi hiányosságokat. Újra ellenőrizzük a tapétát, hogy a típusszám (pl. 8010-67), a színkód (pl. 6A) megegyezzen (a színárnyalati eltérések a különböző gyártási időpontokból, színkeverésekből adódik). Ha az árnyalati szám nem azonos, akkor semmi esetre se tegyük fel egymás mellé a tapétát, mert az a falon látványosan eltérhet. Ha ezzel a problémával találkozunk, akkor próbáljuk úgy szervezni, hogy a különböző színárnyalatú tapéták ne kerüljenek azonos falfelületre. A következő falra már tehetjük az eltérő színárnyalatú tapétát így a minimális eltérés nem észlelhető.

Ha a ↑↓ jel a címkén látható, akkor a tapétacsíkokat váltakozó irányba kell felragasztani. Ha ezt a jelet nem vesszük figyelembe, akkor a végeredmény, amit kapunk ugyancsak foltos lehet. Ezután mindenféleképpen figyelmesen nézzük meg a gyártó által feltüntetett jeleket, ami a felrakás módjára, és az illesztés, mintázat milyenségéről, méretéről, ismétlődéséről nyújt tájékoztatást. A méretre szabás előtt minden esetben szárazon illesszük össze a tapétatekercset, és keressük meg a minták illesztési pontját. Amikor ez sikerült, jelöljünk ki egy szabási pontot és kezdjük el a méretre vágást. (Vannak tapéták, amik úgymond váltómintával rendelkeznek. Ezeknél a tapétánál laponként változó szabási pontot kell keresnünk ahhoz, hogy a mintáink összejöjjenek, megegyezzenek. Ez egyébként a tapétacímkén fel van tüntetve). A tapétát minden esetben 5-10 centiméterrel érdemesebb hosszabbra szabni, mint a fal magassága.

Minden esetben sarokból, vagy ablak mellől kezdjük el a ragasztást. Mérjük meg a tapétánk szélességét, majd a kapott számból vonjunk ki 2-3 centimétert. Szinte biztos, hogy a tapétánk 53 cm széles, így 50 cm-t mérjünk ki a saroktól, majd a kapott pontot függőzzük ki, vagy vízmértékkel vezessük le függőlegesen. Ez lesz az első lap szamárvezetője, ez segít nekünk abban, hogy a lapunk ne össze-vissza, hanem függőlegesen haladjon. A következő lapot, már ennek a lapnak a széléhez kell illeszteni, úgyhogy ezt a műveletet csak akkor kell megismételni, ha új, teli falhoz érkeztünk.

Helyezzük fel a tapétánkat, keressük meg az illesztési pontot, vagy jelölést a falon, majd a tapéta szélét illesszük oda. Ha tapéta csík széle nem kellően pontosan illeszkedik az előző laphoz, akkor csúsztassuk a helyére. Ha már a szél kellő pontossággal illeszkedik, akkor a tapétát középről a két szél felé haladva tapétázókefével úgy simítjuk a felületre, hogy ne maradjon alatta levegő. Miután a második lapot kellő pontossággal felragasztottuk, azután a két tapéta illeszkedési pontját varrathengerrel eldolgozzuk. Miután elkezdtük a ragasztást, három laponként ellenőrizzük a kapott eredményt, és ha a tapétával kapcsolatban bármilyen hibát tapasztalunk, a munkát azonnal hagyjuk abba, és azt jelezzük a kereskedőnek.

Szerszámok karbantartása: A tapétázásnál használatos szerszámokat langyos vízzel mossuk el, és törüljük szárazra. Ugyanez igaz a tapétázó asztalra is, hiszen a tapétaragasztó kikenődése miatt a következő munkán az asztalunk ragadhat, és a szabásnál károsíthatja a tapétánkat.

Vlies, ismertebb nevén Gyapjúrostos tapéta

A vlies tapéta kitűnő rugalmassága, erőssége mellett a felrakást is nagymértékben megkönnyíti:
– nem szükséges makulatúra papír használata
–Alkalmazható az ún. faliragasztásos technika, azaz nem szükséges a tapéta hátát bekenni, hanem akár a falat is lehet, majd szárazon a tapétát a falra lehet rakni,
– nincs ázási idő, ami az időnyereségen túl ennek pontos betartására sincs szükség,
– a sarkoknál át lehet fordulni, majd az új fal első lapjával az átfordított lapot összevághatjuk. (Az összevágásra csak tökéletesen sima és függőleges falaknál, sarkoknál nem lenne szükség, mivel így az átfordult lap széle is egyenes és függőleges lenne, ami mellé illesztve a tapétázást lehetne folytatni. Természetesen ez csak elméleti lehetőség).
– A tapéta csíkok a száradás során nem zsugorodnak, így kisebb rés sem keletkezhet a lapok között. Megfelelő ragasztás esetén teljesen homogén, csíkmentes felületet kapunk.

A tapétázás történhet tapétázókefével, tapétázólapáttal, vagy tapétázóhengerrel. A tapétát magát nem kell megkenni (azért, mert nincs ázási, puhulási idő), hanem elég csak a falfelületet. Ezt lehetőség szerint nagyszőrű tedy hengerrel tegyük.

A ragasztást csak az erre a célra kifejlesztett vlies vagy gyapjúrostos ragasztóval történjen. Ragasztónkat semmiféle adalék anyaggal ne egészítsük ki. A ragasztó sűrűsége már majdhogynem pudingszerű legyen, de ez természetesen nagyban függ a falfelület szívóképességtől is. A tapétát lehetőség szerint óvjuk a ragasztó kikenődésektől, ami ha mégis rákerül a tapétánkra, nedves ronggyal tisztítsuk le. A ragasztás során az eredményt folyamatosan ellenőrizzük, és ha bármilyen rendellenességet tapasztalunk a tapétával kapcsolatban azt a munkafolyamatot félbeszakítva, azonnal jelezzük a vásárlás helyén.

Jó munkát kívánunk!

Forrás: Bigos András